|
Nomád Park
Az eurázsiai sztyepp, puszta világát idézi fel a Nomád Park. Legeltető állattartásból élő őseink Kelet felől érkeztek a Kárpát-medencébe, a IX. században. A Nomád Park célja nemcsak honfoglaló magyarjaink életmódjának bemutatása, hanem annak a pusztai civilizációnak is a megjelenítése, amely Belső-Ázsiától egészen az Alföldig húzódó hatalmas területen virágzott évezredeken keresztül. Megismerhetik a nyári szállásként szolgáló, nemezborítású, könnyen szét- és összeszerelhető faszerkezetű jurtákat, valamint a félig földbe mélyített házakat, amelyeket télen használtak. Ezek többé-kevésbé szögletes gödrei – szemben a felszínre épített jurták nehezen megfigyelhető nyomaival – gyakran előkerülnek a népvándorlás- és Árpád-kori lelőhelyeken. Az erdőben a téli szállások egyik sajátos háztípusát, a fenyőgerendákból ácsolt boronaházakat találják, a karámban lovakat, az Emlékpark területén pedig szürkemarhákat láthatnak.
A lovas pályán a nomád népek életéből kaphatnak némi ízelítőt, őseink legendás harcmodorát bemutató honfoglalás-kori haditornának, fegyverbemutatónak lehetnek szemtanúi, de akár íjászkodhatnak, lovagolhatnak is. A felállított jurtákban nyaranta nomád táboraink résztvevői laknak.
|
A vándorló, legeltető életmódra alkalmas pusztaság a mai Mongóliától egészen a magyar Alföldig tart, amelyet ünnepélyesen az Árpád-emlékmű zár le. Ezt az utat járta be a nomád népeket népszerűsítve Tim Cope – ausztrál fiatalember, világutazó –, tisztelegve a nomád lovasoknak és lovaiknak. Arra is választ keresett vándorlása során, hogy milyen kapcsolat fedezhető fel a különböző kultúrák között. Tim Cope óriási teljesítményt vitt véghez, amikor 3 év alatt tízezer kilométert tett meg lóháton, tevén és gyalog Mongóliától Magyarországig. Ezt a távot senki nem járta végig, mióta Dzsingisz kán és leszármazottai létrehozták a történelem legnagyobb birodalmát. Tim Cope Árpád és a vezérek útját követve Ópusztaszeren fejezte be vándorlását, ahol a millenniumi emlékműnél koszorúval tisztelgett honszerző magyar őseink előtt, 2007 szeptemberében. Ezzel új értelmet, tartalmat is adott a „Szobornak”. Emberfeletti teljesítményével, áldozatkészségével hozzájárult a kapcsolatépítéshez a világ népei között, és kifejezte a magyarság iránti tiszteletét.