|
Szobori búcsú
Az Emlékpark kiemelt, komoly történelmi hagyományokkal bíró rendezvénye a Szobori búcsú. Már maga a kifejezés is teljesen eredeti, benne van az ünnep lényege, üzenete: a Szobor Árpádot, a honszerző vezért, a búcsú - katolikus ünnepként - keresztény örökségünket jeleníti meg.
A millenniumi Árpád-emlékmű körül már 1897-től ünnepségeket tartottak – tisztelegve a honszerző vezérnek –, melyhez szentmise is kapcsolódott. Egy magát – összejöveteleik napjára és taglétszámukra utalva – „Szombatosok huszonegyes társaságá”-nak nevező csoportosulás elhatározta, hogy kimenvén az Árpád-szoborhoz, ünnepséget tartanak neves vendégek és szónokok meghívásával. Az augusztus 8-i eseménynek olyan nagy sikere volt, hogy hagyomány lett belőle. Mivel az első alkalom jól sikerült, ezért arról határoztak, hogy minden évben megtartják a gyűlést a Szobornál, amelyet idővel a környék lakossága „Szobori búcsú” névre keresztelt.
1902-ben új, szegedi székhelyű szervezet alakult Pusztaszeri Árpád Egyesület néven azzal a céllal, hogy ébren tartsa a honszerző iránti kegyeletet és hálát, valamint hogy az apátság romjain felépítsen egy monumentális templomot Árpád tiszteletére. Szűkös anyagi lehetőségeik miatt azonban a Szobori búcsúk megrendezésén túl csak egy rövid ásatásra futotta a fejedelem halálának ezredik évfordulóján, 1907-ben.
Az első világháború alatt a rendezvények szüneteltek. Az 1920-as években az eredetileg augusztusban tartott ünnep szeptemberre, Kisboldogasszony napjára került át. 1936-ban a Pusztaszeri Árpád Egyesület szerződést kötött Pallavicini Alfonz Károly őrgróffal, akinek családja akkor már csaknem másfél százada birtokolta a területet. A szerződés 29,5 hold területet bocsátott haszonbérbe az egyesület rendelkezésére. Ezen a területen hozták létre a Nemzeti Árpád Ligetet. Cserkész- és leventetáborokat rendeztek, artézi kutat fúrtak Árpád kútja néven, 1938-ban a búcsún pedig székelykaput emeltek, de emlékmúzeumot is terveztek.
1945 után nem lehetett szó ünnepségekről. A Rákosi-rendszerben a terület elgazosodott, ekkor pusztult el a Szobor mellett álló monostortemplom északi falazatának utolsó maradványa is. Az enyhülést követően a területen – az egykori Árpád-ligetben – munkás-paraszt találkozókat szerveztek, majd a ’70-es évek végén arról döntöttek, hogy a kialakulóban lévő Nemzeti Emlékpark fő ünnepe augusztus 20. legyen, amely akkoriban elsősorban az 1949-benelfogadott alkotmány és az „új kenyér” ünnepét jelentette. A rendszerváltás után augusztus 20. ismét Szent István király ünnepe lett, ahogy 1083 óta mindig, miközben az Emlékpark eredeti üzenetének központi alakjai a honszerző vezér, Árpád és az ő emlékezetét éltető középkori monostor alapítói voltak.
2007-ben, Árpád vezér halálának 1100. és az első Szobori búcsú 110. évfordulóján újraindítottuk ezt a fontos ünnepet. Erre az alkalomra "Szer üzenete" néven díjat is alapítottunk, melyet évről évre, a búcsú szerves részeként szeretnénk átadni olyan magyar embereknek, akik életükkel, munkájukkal a magyarság egységén fáradoznak, ezáltal segítenek Ópusztaszer üzenetét mind több emberhez eljuttatni. Ugyanebben az évben, a búcsú alkalmával kapta meg Böjte atya és az Emlékpark A Magyar Művészetért Kuratóriuma és a Herendi Porcelánmanufaktúra összefogásában létrehozott díjat, az Árpád-emlékdíjat.
2008-as a búcsún, melynek kiemelt vendégei voltak a székelyek, felszentelésre került az Emlékpark ünnepi bejárata, egy 1913-ban faragott, felújított székelykapu. A kapu – mely Böjte atya ajándéka a magyar nemzetnek - szimbolikus jelentéssel bír, és emlékeztetet arra is, hogy 70 esztendeje hasonló bejárata volt az Árpád-ligetnek. Az Emlékpark célja, hogy ez a nemzeti önazonosságot és keresztény örökséget egyesítő ünnepi rendezvény – amely nekünk, mai magyaroknak az összetartozás, a hazaszeretet és a hűség napja lehet – váljék évről-évre visszatérően nemzettudatunk részévé.
|
.jpg)
|
|
|
.jpg)
|
|
|