Jeles napok februárban
|
Február - Böjtelő hava
A február első jeles napja mindjárt a másodikára esik. A köztudattal ellentétben nem az időjárás-jóslás miatt nevezetes február másodika, hiszen a régi korok embere nem igazán ragaszkodott ahhoz, hogy megtudja; kibújt-e a medve a barlangjából. Ünnepnap volt ez, melyen az egyház a gyermek Krisztusnak a templomban való bemutatását ünnepli (az ószövetségi szokás kb. a keresztelőnek felel meg). Mivel az e napon a közösség előtt először megjelenő Krisztus világosságát a kezdetektől a gyertya szimbolizálta, így ezen a napon gyertyát szentelnek a katolikus templomokban. Innen ered az ünnep neve: Gyertyaszentelő Boldogasszony napja. A szentelt gyertyát sokféle célra használták, leggyakrabban vihar idején, vagy haldokló mellett gyújtották meg.
Február első felére esik két betegség ellen segítő védőszent ünnepe is. Harmadikán Szent Balázs püspök és vértanú nevében szokták keresztbe tett gyertyák között megáldani a híveket. A „balázsolás” hagyományát a torok betegségei ellen vélik foganatosnak.
Február 9-e pedig Apollónia napja. Az ókeresztény idők vértanú női szentjének kínzása közben kiverték fogait, így ő a fogfájósok védőszentje lett. Az Apollónia ezért volt kedvelt keresztnév a szegedi nagytájon is, ma azonban már alig találkozhatunk viselőjével.
A gazdasági érdekek révén nálunk is meghonosodó Valentin-nap eredetileg Szent Bálint ünnepe volt, melynek a szegedi nagytájon nem ismeretes népszokása. A mindszentiek azonban régen a madarakat etették meg ezen a napon. A madarak éledése ihlette a 19-i Zsuzsanna nap hagyományát, miszerint ekkor már megszólal a szántó-vető ember kedves madara, a pacsirta.
Egy félreértés következtében született meg Üszögös Szent Péter napja, mely 22-ére esik. A középkori egyház Péter apostol pápai székfoglalását ünnepelte ezen a napon. Feltételezhetően ’Szent Péter ű székössége’ néven fordíthatták magyarra a latin titulust, ez aztán a népnyelvben ’üszögös’-re változott. Dologtiltó hiedelmek széles sorával igyekeztek elhárítani a gabona üszkösödését, hiszen ez a gombabetegség a termést, s így az életet alapvetően veszélyeztette.
A hónap utolsó kalendáriumi jeles napja Mátyás apostol, vagyis Jégtörő Mátyás ünnepe. Időjósló regulája szerint „Mátyás ront, ha tanál, ha nem tanál, csinál!” Vagyis ezen a napon változik a tél; ha eddig erős volt a hideg, akkor innentől enyhül, de szigorodni is tud az idő.
Az állandó naptári ünnepek mellett általában, (így most is) februárra esik a farsang vége, a húshagyó is. A farsang (a német eredetű szó a hamvazószerda éjszakájának neve) kezdete ugyanis állandó, vízkereszt napjához (január 6.) kötődik. Vége azonban az egész húsvéti ünnepkörrel együtt közel egy hónapos intervallumban mozog. A húsvét ideje a tavaszi napéjegyenlőség utáni első holdtöltét követő vasárnap. Ezt előzi meg negyven nappal hamvazószerda, mely a nagyböjt kezdete, ez idén február 17-ére esik. A húshagyó, vagy farsangfarka a nagyböjtöt megelőző három nap, mely a dús lakomákról és a maszkos alakoskodásokról nevezetes. A farsangolás lényege a tavasz eljövetelének elősegítése a telet jelképező, legtöbbször vénasszonynak öltöztetett bábu rituális megsemmisítésével. Szegeden is megvolt a 19. században a télkihordás szokása. A farsangnak ezen utolsó napjai a középkorban a féktelenség jegyében teltek el, az egyházi és világi hatalom szembetűnő toleranciáját azzal magyarázhatjuk, hogy a farsangra egy valóban szigorú böjti időszak következett, melyben nemcsak az étkek java része volt tiltva, de mindenféle vigasság is. A néphagyomány a barokk vallásosság hatása alatt is sok dolgot megőrzött a középkori farsangi hangulatból; szokásban volt az emberi életfordulók szokásainak paródiája, a tréfás temetés, illetve esketés is. Ez azonban nem az egyház célzatos kigúnyolása volt, egyszerűen nem volt más közismert téma, csak ezeket lehetett eljátszani. A bálok, felvonulások, bolondozások alkalmat teremtettek a legények és lányok összeboronálódására, aki pedig „eladó” lány létére „kimaradt a farsangból”, azt tuskóhúzással, vagy más módon büntették. A bálok közül az első - még januárban - a "cúcorkás" bál volt, ahol a "cúcorka" vagy "bubujka" nevű asszonyformára készített bábbal szórakoztak a bálozók. Az utolsó, Húshagyókedd estéjén tartott mulatságot aztán éjfélhez közeledve „szétharangozták”. A vigasságok lassan véget értek, a nap nevét adó hamvazás egyházi szokása már az „emlékezzél ember, hogy porból lettél és porrá leszel” gondolat jegyében fogant. Az e napon kezdődő böjtöt Cibere vajda és Konc király küzdelmének, s előbbi győzelmének történetével magyarázták meg a gyermekek számára. A cibere eredetileg sovány böjtös leves neve volt, mely felváltotta a koncot, vagyis a húsételeket.
A húshagyó szokásait 2006-ban és 2007-ben, az Emlékparkban tartott farsangi rendezvényeken elevenítettük fel. Erről itt egy rövid videó is megtekinthető.
Irodalom: |
|
|
|